Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

NAP

 

A Nap a Naprendszer központi csillaga. Körülötte kering a Föld, valamint a Naprendszerhez tartozó bolygók, kisbolygók, üstökösök. A Földtől körülbelül 150 millió km távolságra van, ami fénysebességgel 8,3 perc. A Nap tartalmazza a Naprendszer anyagának 99.8%-át, átmérője 109 földátmérő. 73,5%-ban hidrogénből áll, amely a központjában zajló magfúzió során héliummá alakul. Az ennek során felszabaduló, majd a világűrbe szétsugárzott energia nélkülözhetetlen a legtöbb földi élőlény számára: fénye a növények fotoszintézisét, hője pedig az elviselhető hőmérsékletet biztosítja. Éltető ereje miatt a Nap kiemelkedő kulturális és vallási jelentőséggel is bír.

A Nap egy G2V színképtípusú csillag, a mintegy 10 milliárd évig tartó fősorozatbeli fejlődésének a felénél jár. A fűtőanyagát jelentő hidrogén elhasználása után, 5 milliárd év múlva vörös óriássá duzzad, majd a külső rétegeiből planetáris köd képződik, magja pedig magába roskadva fehér törpévé alakul.

Mivel anyagát képlékeny plazma alkotja, a különböző szélességi körön levő területei eltérő sebességgel forognak; az egyenlítői területek 25, míg a sarkvidékek csak 35 naponként fordulnak körbe. Az eltérés miatt erős mágneses zavarok lépnek fel, amelyek napkitörések és – különösen a mágneses pólusok 11 évente bekövetkező felcserélődésének idején megszaporodó – napfoltok kialakulásához vezetnek.

A Nap jele egy kör, középen ponttal: . Ez Ré ókori egyiptomi napisten hieroglif jele.

 

NAPFOLT:

napfolt – A fotoszférán látható sötét foltok. Méretük általában akkora, mint a Föld átmérője. A napfolt középpontja, az umbra, mindössze 4000 Kº körüli hőmérsékletű, körülötte helyezkedik el a penumbra, amelynek a hőmérséklete valamivel magasabb. A napfoltok keletkezése a Nap mágneses terének rendkívüli strukturáltságával függ össze. A napfoltoknál a felszínt áttörő mágneses erővonalkötegek ellene hatnak a hőt szállító áramlásoknak a konvektív zónában, és akadályozzák az energia szállítását a felszínre. Ennek eredményeképpen alakulnak ki az alacsonyabb hőmérsékletű foltok, amelyek kevesebb fényt bocsátanak ki. A napfoltok élettartama általában néhány nap, de a nagyon nagy példányok élettartama több hét is lehet. Általában csoportokban keletkeznek, és két csoportot alkotnak, amelyekben a mágneses tér ellentétes irányú. Alakjuk lehet kerek, ovális, megnyúlt vagy csepp-alakú. A napfoltok száma ciklikusságot mutat, erőteljesen nő, majd erőteljesen csökken. Egy ilyen ciklus átlagos hossza 11 év, ami a Nap mágneses terének 22 éves periódusú pólusváltásával függ össze. A múltban többször is voltak olyan periódusok, amikor a napfolt-tevékenység nagyon alacsony volt, ilyen volt az úgynevezett »kis jégkorszak« időszaka is, amely a 17. sz. közepétől a 18. sz. elejéig tartott. A kutatók szerint ez az egybeesés nem véletlen.

Egy 1371-es bejegyzésben, amit az orosz Nyikonovszkij krónikában találunk, az áll, hogy a Napon egy sötét folt keletkezett, mely olyan volt, mintha szöget vertek volna a Napba... A következő észlelés 1607. május 28-áról való, amikor Kepler a háztető résein keresztül bevilágító sötétkamra képen egy foltot vett észre, de ezt ő is valamelyik bolygónak vélte.

A távcső feltalálása után egyre több napészlelés született, először még a kivetített képet tanulmányozták, később valamilyen, igaz kezdetben még igen megbízhatatlan szűrőket alkalmaztak. 1610-11-ben négy megfigyelő is felismerte a Napon látható sötét foltokat, név szerint a frízföldi Johannes Fabrícius, az itáliai Galileo Galilei, az angol Thomas Harriott, és az ingolstadti Christopher Scheiner, aki 1611 és 1627 között 900-nál is több megfigyelést végzett Itáliából és Németországból.A kínai és kóreai észlelésekkel kiegészítve ettől az időtől kezdve folyamatosan vannak adataink a Napon látható változásokról, a naplégköri jelenségek ciklikusságáról.

Az adatok havi bontásban letölthetők itt: Link

 

 A Nap most:

 

Sarki fény:

 

ÉRDEKESSÉGEK:

Egy, az elmúlt napciklusokat pontosan szimuláló új számítógépes modell szerint az elkövetkező ciklus 50 százalékkal erősebb lesz a most lecsengőnél, és a vártnál egy évvel később kezdődik. A modell alkalmazásával a kutatók szerint a következő napciklus, a 24-es 2007 végén vagy 2008 elején kezdődik, vagyis a korábbi előrejelzéseknél 6-12 hónappal később és 2012-ben éri el csúcspontját. Erősségét tekintve a jelenleginél 30-50 százalékkal lesz hevesebb a napfolt tevékenység.

(Ez 2006 márciusi hír volt. 3 éve még 120 körüli napfolt számot jósoltak 2009. márciusra, a mért érték ezzel szemben 0,7 volt. Szinte nincs napfolttevékenység. A várahtó maximum is 2010-ről 2013-ra változott és még nem kezdődött el a 24. napfoltciklus.)

 

Forrás:

SOHO http://sohowww.nascom.nasa.gov/

Mt. Wilson Observatory http://www.astro.ucla.edu/~obs/intro.html

Solar Influences Data Analysis Center (SIDC) http://sidc.oma.be/

High Altitude Observatory in Boulder Colorado http://www.hao.ucar.edu/

GONG http://gong.nso.edu/Daily_Images/

Solar Data Analysis Center (SDAC) http://umbra.nascom.nasa.gov/images/latest.html

POES Auroral oval website. http://www.sec.noaa.gov/pmap/

Daily Solar Data http://www.swpc.noaa.gov/ftpdir/indices/DSD.txt